Még mindig nehéz felfogni, hogy keresztapu nincs velünk. Keresztanyuval msn-eztem, és írta hogy pakolja össze keriapu cuccait. Talán, sőt biztos nekik is könnyebb lesz felfogni a dolgokat, ha eltűnik minden, ami rá emlékeztet. Mondjuk igazából, sohasem tűnik el minden tárgy, ami rá emlékeztet. Alapból a ház falai teli vannak ez emlékével. És igazából felesleges is lenne elfeledni őt, csak nyugtatni akarjuk a szívünket. Meg kell szokni, hogy nem mozog ott közöttünk, nem szólhatunk hozzá, nem ölelhetjük át. Viszont az emlékek megmaradtak nekünk. Mindenkinek más a legemlékezetesebb. Mostanra a kicsit bántó emlék is megszépült. Emlékszem, hogy mindig morcoskodott, hogy délben ebéd, addigra érjek haza. Ha késtem, mindig dúlt-fúlt, de igazából soha nem tudott haragudni rám sokáig. Viszont mikor ő késte le a pontosan déli ebédet, akkor rá nem szabadott haragudni, neki lehetett késni.Ma már ezen csak mosolygok, és még kicsit könnybe lábad a szemem.

Ugyebár 20.án megműtöttek, ma 2.a van, kivették a varratokat, az orvos szerint jól javulok. A cső helyen nagyon csúnya, és nagyon csúnyán meg fog látszani. Hurrá, na de legalább túléltem. Jah, még nem írtam, de a ct-n 33mm-esnek nézett daganat, műtétre tojásnyi lett. Még jó, hogy nem vártam a műtéttel januárig, mivel addigra tuti, hogy nyomta volna a szívem, vagy nem csak a bal alsó tüdőlebenyt kellett volna kivenni, hanem a tüdőmből is egy darabot. Öröm az ürömben. És azért nem 3 lyukkal lett megoldva a műtét, mert majdnem elvéreztem, és vágni kellett rögtön. A beígért max 10cm vágás helyett 25cm lett. És még alatta a 2 csőnek a helye. Volt csőigazításom, mert a mellhártyámra rátapadt a cső. Érzéstelenítés nélkül csinálták meg, jelzem olyan fájdalommal járt, hogy ezek után simán kibírnék egy foghúzást érzéstelenítő nélkül. Akkor lehet tippelni, hogy mennyire fájt. 2 cső a tüdő köré vezetve 25-30 cm mélyen, és ezt igazgatják. Kicsit kellemetlen!

De már itthon vagyok, gyógyulgatok. Erős vagyok, és meg fogok hamar gyógyulni! Keresztapu is ezt szeretné!

Még valami. Nórival voltam Tesconál feltölteni a kártyám. A benzinkúton ott volt az a pasi aki állandóan nézni szokott. Most szépen leírtam neki a nevem, és a telefonszámom is ott volt a papíron, szóval, ha annyira akarna, meg tudna keresni! Na de majd okoskodok én...:)

Közben próbálgatok tanulgatni... nem könnyű, de nem adom fel!

Nemsoká jelentkezek, remélem addigra erősebben...

Most van valami, illetve valaki, akiről úgy érzem most írnom, kell. Sokszor jegyeztem meg bejegyzéseimben, hogy keresztapukám nagyon beteg, és nagyon aggódok érte. Sajnálattal kell leírnom, hogy drága keresztapukám 2008.11.21.én késődélután elhalálozott.

Már mikor bementem a kórházba, előtte sokat beszéltük keresztanyummal, hogy el kell engednem őt, hiszen neki így már csak szenvedés volt minden, és már minden jel arra mutat, hogy nem sok van neki hátra. Bennem mégis ott volt a kis remény, hogy csodák vannak, hátha, mégis jobban lenne.

A műtőbe 20.án betoltak,elaltattak, és álmomban ott volt egy csomó olyan szerettem, aki már meghalt,de ott volt keresztapu is. És álmomban fogta a kezem, és vele beszélgettem. Tudom, hogy ő így vigyázott rám műtét közben. Aztán mikor áttoltak az intenzívre, este vki simogatta a kezem, de senkit nem láttam ott. Mostmár tudom, hogy ő volt az. Másnap kora délután visszatoltak a mellkassebészetre. Még aludtam, és amikor jött anya, akkor mondta, hogy meghalt keresztapu. Mondtam anyunak, hogy tudom, éreztem. Aztán a nővérek tömtek engem nyugtatókkal, mert jobbnak látták az állapotom miatt így.

Keresztapu előttem mindig egy erős, pocakos ember marad, aki úgy meg tudott szorítani, hogy alig kaptam levegőt. Aki nem vetette meg a sört, és mindennél jobban szerette a családját. Aki iszonyat hangosan tudott nevetni, és horkolni is… Hihetetlen nagy szíve volt neki! Bárhol elmondtam Bátonyba, hogy én kinek a keresztlánya vagyok, rögtön úgy kezeltek, mint akit régóta ismernek.

Mindig büszkén és kihúzva magam dicsekedtem, hogy az én keresztapukám vadász! És hogy a szobájukban a rókabőr annak a rókának a bőre amit ő lelőtt! Sokat mesélt nekem a vadászatokról, és mindig ámulva hallgattam. Máshol meg mikor meséltem, úgy mondtam el, mint egy hőstettet. Igen, az én keresztapukám egy hős volt! Mikor az iskolában a bányászatról tanultunk, én dupla annyit tudtam, mint a többiek, mert az ÉN kersztapukám vájár is volt! És meséltem a többieknek, hogy az milyen munka volt! És még volt polgárőr, önzeltlenül, a semmiért, a köz- érdekében dolgozott! Meg biztonságőr is volt.

Sokan csak úgy nevezték, hogy Bika! Mikor utoljára beszéltem vele, mondtam neki, hogy mindenki Bikának hív, akkor most is legyél olyan erős, mint egy Bika, és gyógyulj meg hamar!  Tudom, hogy harcolt a gyógyulásáért, de most kevés volt a Bika erő! L

Én voltam az ő Csöpplánya, a kicsi kersztlánya. És bármennyire is felnőttem, ő mindig csak Csöpplánynak hívott. Hiányzik nekem. De előttem mindig megmarad annak a mosolygós nagy mackónak, akinek a világnál is nagyobb szíve volt, aki féltett engem.

A temetésen nagyon sokan ott voltak. Nekem is be kellett állnom a koporsó mellé, kereszttesómék mellé. Hiszen én voltam az ő kicsi keresztlánya. Szörnyű volt látni, ahogy a koporsót betették a sírgödörbe. A Vadászok lőttek a tiszteletére.

Próbálom hinni, hogy jobb lesz neki ott, ahová került. Együtt lehet a szüleivel… Tudom, hogy ő mindig mellettem lesz, ha szükségem lesz rá.

Ég veled keriapu…

 „Leállt a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.”

 Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban. Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Ő volt AZ! Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk. Most, amikor már késő, kezdünk el valóban szeretni. Müller Péter

 "A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

 "A szívben olyan erő lakik, ami csodálatosabb és szörnyűségesebb a halálnál, az emberi értelemnél, a természet erőinél, s titokzatosabb minden más rejtélynél és misztériumnál."

 " Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."

Van még egy-hét mondani valóm, mielött megműtenek…

Petivel lezártam a dolgot… csüt.ön megsértődve azon, hogy nem mentem ki Berekbe hozzá, smárolt a volt munkatársammal. Nem is keresett 7végén. Akkor ennyi, felejtős!

Szombaton és vasárnap T.Miklóson voltam Lillánál… nagyon hiányzott már Lilla, Éffá, és Edit!  Éffá olyan aranyos volt! Megfogta a kezem, és azt mondta, hogy nagyon aggódik, de ne féljek, minden rendben lesz, és jön hozzám majd látogatni!

Ma hivtam K.N.Lacit, aztán bementem hozzá mert szemüvegtokot akartam. És kaptam tőle egy nem éppen olcsó szemcsitokot, egy nem épp olcsó szemcsitörlövel, csak úgy ajándékba! Kérdeztem hogy mennyi lesz, és mit mondott: semmibe, csak gyógyulj meg hamar!

Elolvadtam… olyan jól esett! És annyira jó érzés, hogy kiderültek kik az igazi barátaim… akikre számithatok… akik aggódnak értem.

Keresztapunak ma megcsinálták a gégemetszést… nagyon aggódom érte! Tudom hogy csak szenvedés már neki ez az egész. És a legelviselhetetlenebb, hogy nem tudok semmit csinálni azért hogy jobban legyen!

„Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent

megtennél

Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...”

Nagyon félek a műtéttől…holnap után lesz. Soha nem féltem még ennyire!

                 L A S S Ú    T ánc
> Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
> Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
> Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
> Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid
> A zene elillan...

> Átrepülsz szinte minden napodon?
> S amikor kérded: "Hogy s mint?"
> Meghallod a választ?
> Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
> Tennivalók százai cikáznak fejedben?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid..
> A zene elillan... 

> Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
> És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
> Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
> barátságot,szerelmet
> Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid.
> A zene elillan.

> Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
> Észre sem veszed az út örömét.
> Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
> Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
> Az Élet nem versenyfutás
> Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
> Halld meg a zenét
> Mielött a dal elillan...

Remélem nagyon hamar írhatok újra...

Keresztapu nagyon nincs jól...kómában van. Megszakad a szívem, hogy ilyen állapotban van! Miért mindig a jókkal történik ilyen?! Igazságtalan és kegyetlen az élet! Mindig a jókat viszi/ akarja elvinni!!!

Youtube-on találtam egy zenét... tessék meghallgatni! És igen, kell ott fenn egy ország...https://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM&feature=related

Eltörpül az én bajom emellett... Igazán felhőtlenül a bajaim egy dolog tudja elfeledtetni. Az, ha a kicsi egyetlen kis unokahugomra vigyázom! Ma is vigyáztam rá! nyugtató látni, hogy fejlődik, okosodik, és viselkedik! Kész kis nő már, igy 15 hóaposan...:) Gyönyörű gyerek! :) életem kicsi szerelme...

Endrének ma irtam smst, és az iwiw elvelem is elolvasta... reménykedek hogy valami okosat írni fog nekem! olyan jó lenne kicsit újra beszélgetni vele! Jó lenne hallani a hangját! Hiányzik...

Ma Petivel filmezek este...kicsit kikapcsolok...kicsit rám is fér igazából! Mára ennyit...jah, és már csak 9  nap a műtétig...nagyon félek!!!!! :(

Mivel is kezdjem?! Talán azzal, hogy véglegesítettem a műtét időpontot… november 20.án műt a doki… és 19.én be kell feküdnöm! Jelzem nagyon nagyon félek…az olyan hamar itt van! 

És hogy gratuláljak a magyar EÜ-nek! Nekem kell vinnem a véralvadásgátlót a műtét elötti és utáni kezeléshez! 30 ampullányit… jelzem 10 ampulla orvos által felirva 3500 HUF! És ezen kívül még az orvos zsebébe is tegyek pénzt!!!! A mai eü-s túlélési startégia: Fizess, ha nem akarsz megdögölni!

Orvosi szakkifejezéssel a műtétem:

 VATS ill. sz.sz. Thoracthomia indokolt enucleatioval vagy takarékos recesszióval. A stílustól függöen bal lobectomia is szóba jön.

Na most legyél okos magyar ember! Én spec ettől a 2 kusza mondattól rosszul vagyok… jelzem tudom mi, micsoda, és azt mondom, hogy a lobectomiára nem szeretném ha sor kerülne, az ugyanis a bal tüdőlebeny eltávolitását jelenti. Hát most bízom mindenben, legfőképp az orvosokban, és azokban akik vigyáznak fentről rám, hogy erre nem kerül sor. Azt hiszem, még soha nem féltem ennyire. Ha eszembe jut, hogy műteni fognak a bőgés kerülget.

Lehet hülyeség, de kicsit készülök a legrosszabbra is. El akarom mondani mindenkinek, akit szeretek, hogy mennyire szeretem! Ha nem lesz semmi baj, akkor legalább tudni fogják, ha meg lesz vmi baj, akkor meg tudják, hogy szerettem őket!

Akkor lennék igazán nyugodt ha Endre is válaszolna a neki írt mailemre.

Még valami. Tegnap tudtam meg, hogy unokatesóm és családja is fenn volt a buszon ami nekiment Tiszafüreden a nyerges vontatónak! Unokatesóm gipszágyban fekszik, a középső gyerekének meg megrepedt a mája és a tüdeje! A másik 2 gyereknek meg a férjének az volt a szerencséje, hogy a busz közepén voltak, unokatesóm meg Peti viszont az elejébe! Igazából szorosan nem tartom velük a kapcsolatot, de akkor is aggódok kicsit értük!

Kerszapunak napról napra változik az állapota! Ma kifejezetten jól van. Másik nagy aggodalmam még ő. Ő mindig olyan erős volt…és most szörnyű így látni őt!!! Ha van fenn valaki, segítsen keresztapunak, hogy meggyógyuljon, Tudom, hogy ha ő meggyógyulna, az maga lenne a csoda, de akkor is!!! Tényleg kegyetlen és igazságtalan az élet! Nagyon!

Azt hiszem az elkövetkezendő 3 hétben ki fog derülni, hogy kik az igazi barátaim, és kik azok akikre tényleg számíthatok!

Próbálok majd egy új életet kezdeni… sőt! Új életet fogok kezdeni!!!!!! Harcolni fogok, és nem fogom feladni! De nagyon félek…

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban. Paulo Coelho

Még valami... Gétának ma gyorsba intéztem egy szemészeti vizsgálatot drága optikusomnál, Lacinál... jajjj az a pasi de jól néz ki...meg tudnék érte bolodulni...ha nem tudnám hogy mire kellenek nekik a nők...na mind1... a lényeg h nem rossz pasi Laci...:P