Még mindig nehéz felfogni, hogy keresztapu nincs velünk. Keresztanyuval msn-eztem, és írta hogy pakolja össze keriapu cuccait. Talán, sőt biztos nekik is könnyebb lesz felfogni a dolgokat, ha eltűnik minden, ami rá emlékeztet. Mondjuk igazából, sohasem tűnik el minden tárgy, ami rá emlékeztet. Alapból a ház falai teli vannak ez emlékével. És igazából felesleges is lenne elfeledni őt, csak nyugtatni akarjuk a szívünket. Meg kell szokni, hogy nem mozog ott közöttünk, nem szólhatunk hozzá, nem ölelhetjük át. Viszont az emlékek megmaradtak nekünk. Mindenkinek más a legemlékezetesebb. Mostanra a kicsit bántó emlék is megszépült. Emlékszem, hogy mindig morcoskodott, hogy délben ebéd, addigra érjek haza. Ha késtem, mindig dúlt-fúlt, de igazából soha nem tudott haragudni rám sokáig. Viszont mikor ő késte le a pontosan déli ebédet, akkor rá nem szabadott haragudni, neki lehetett késni.Ma már ezen csak mosolygok, és még kicsit könnybe lábad a szemem.

Ugyebár 20.án megműtöttek, ma 2.a van, kivették a varratokat, az orvos szerint jól javulok. A cső helyen nagyon csúnya, és nagyon csúnyán meg fog látszani. Hurrá, na de legalább túléltem. Jah, még nem írtam, de a ct-n 33mm-esnek nézett daganat, műtétre tojásnyi lett. Még jó, hogy nem vártam a műtéttel januárig, mivel addigra tuti, hogy nyomta volna a szívem, vagy nem csak a bal alsó tüdőlebenyt kellett volna kivenni, hanem a tüdőmből is egy darabot. Öröm az ürömben. És azért nem 3 lyukkal lett megoldva a műtét, mert majdnem elvéreztem, és vágni kellett rögtön. A beígért max 10cm vágás helyett 25cm lett. És még alatta a 2 csőnek a helye. Volt csőigazításom, mert a mellhártyámra rátapadt a cső. Érzéstelenítés nélkül csinálták meg, jelzem olyan fájdalommal járt, hogy ezek után simán kibírnék egy foghúzást érzéstelenítő nélkül. Akkor lehet tippelni, hogy mennyire fájt. 2 cső a tüdő köré vezetve 25-30 cm mélyen, és ezt igazgatják. Kicsit kellemetlen!

De már itthon vagyok, gyógyulgatok. Erős vagyok, és meg fogok hamar gyógyulni! Keresztapu is ezt szeretné!

Még valami. Nórival voltam Tesconál feltölteni a kártyám. A benzinkúton ott volt az a pasi aki állandóan nézni szokott. Most szépen leírtam neki a nevem, és a telefonszámom is ott volt a papíron, szóval, ha annyira akarna, meg tudna keresni! Na de majd okoskodok én...:)

Közben próbálgatok tanulgatni... nem könnyű, de nem adom fel!

Nemsoká jelentkezek, remélem addigra erősebben...