Most van valami, illetve valaki, akiről úgy érzem most írnom, kell. Sokszor jegyeztem meg bejegyzéseimben, hogy keresztapukám nagyon beteg, és nagyon aggódok érte. Sajnálattal kell leírnom, hogy drága keresztapukám 2008.11.21.én késődélután elhalálozott.

Már mikor bementem a kórházba, előtte sokat beszéltük keresztanyummal, hogy el kell engednem őt, hiszen neki így már csak szenvedés volt minden, és már minden jel arra mutat, hogy nem sok van neki hátra. Bennem mégis ott volt a kis remény, hogy csodák vannak, hátha, mégis jobban lenne.

A műtőbe 20.án betoltak,elaltattak, és álmomban ott volt egy csomó olyan szerettem, aki már meghalt,de ott volt keresztapu is. És álmomban fogta a kezem, és vele beszélgettem. Tudom, hogy ő így vigyázott rám műtét közben. Aztán mikor áttoltak az intenzívre, este vki simogatta a kezem, de senkit nem láttam ott. Mostmár tudom, hogy ő volt az. Másnap kora délután visszatoltak a mellkassebészetre. Még aludtam, és amikor jött anya, akkor mondta, hogy meghalt keresztapu. Mondtam anyunak, hogy tudom, éreztem. Aztán a nővérek tömtek engem nyugtatókkal, mert jobbnak látták az állapotom miatt így.

Keresztapu előttem mindig egy erős, pocakos ember marad, aki úgy meg tudott szorítani, hogy alig kaptam levegőt. Aki nem vetette meg a sört, és mindennél jobban szerette a családját. Aki iszonyat hangosan tudott nevetni, és horkolni is… Hihetetlen nagy szíve volt neki! Bárhol elmondtam Bátonyba, hogy én kinek a keresztlánya vagyok, rögtön úgy kezeltek, mint akit régóta ismernek.

Mindig büszkén és kihúzva magam dicsekedtem, hogy az én keresztapukám vadász! És hogy a szobájukban a rókabőr annak a rókának a bőre amit ő lelőtt! Sokat mesélt nekem a vadászatokról, és mindig ámulva hallgattam. Máshol meg mikor meséltem, úgy mondtam el, mint egy hőstettet. Igen, az én keresztapukám egy hős volt! Mikor az iskolában a bányászatról tanultunk, én dupla annyit tudtam, mint a többiek, mert az ÉN kersztapukám vájár is volt! És meséltem a többieknek, hogy az milyen munka volt! És még volt polgárőr, önzeltlenül, a semmiért, a köz- érdekében dolgozott! Meg biztonságőr is volt.

Sokan csak úgy nevezték, hogy Bika! Mikor utoljára beszéltem vele, mondtam neki, hogy mindenki Bikának hív, akkor most is legyél olyan erős, mint egy Bika, és gyógyulj meg hamar!  Tudom, hogy harcolt a gyógyulásáért, de most kevés volt a Bika erő! L

Én voltam az ő Csöpplánya, a kicsi kersztlánya. És bármennyire is felnőttem, ő mindig csak Csöpplánynak hívott. Hiányzik nekem. De előttem mindig megmarad annak a mosolygós nagy mackónak, akinek a világnál is nagyobb szíve volt, aki féltett engem.

A temetésen nagyon sokan ott voltak. Nekem is be kellett állnom a koporsó mellé, kereszttesómék mellé. Hiszen én voltam az ő kicsi keresztlánya. Szörnyű volt látni, ahogy a koporsót betették a sírgödörbe. A Vadászok lőttek a tiszteletére.

Próbálom hinni, hogy jobb lesz neki ott, ahová került. Együtt lehet a szüleivel… Tudom, hogy ő mindig mellettem lesz, ha szükségem lesz rá.

Ég veled keriapu…

 „Leállt a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.”

 Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban. Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Ő volt AZ! Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk. Most, amikor már késő, kezdünk el valóban szeretni. Müller Péter

 "A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

 "A szívben olyan erő lakik, ami csodálatosabb és szörnyűségesebb a halálnál, az emberi értelemnél, a természet erőinél, s titokzatosabb minden más rejtélynél és misztériumnál."

 " Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."