Pár kör lefutása közben elgondolkoztam az emberi tulajdonságokról, mégpedig a rosszakról. Szeretethiány, kapcsolatfüggőség, önzés, és birtoklási vágy. És ezek a tulajdonságok nem csak a nőkre jellemzőek, hanem a hímek. Egy pasi is szenvedhet szeretethiányba, kapcsolatfüggőségbe, és lehet hatalmas nagy birtoklási vágya, bár az már más kérdés, hogy ez valami gyerekkori traumára vezethető e vissza, vagy az élet tette ilyenné, esetleg csak ösztönből teszi ezt. Ki tudja, ez már pszichológia, de fél éves pszichológia konzultációm a főiskolán nem volt elég ahhoz, hogy ezt pontosan megítéljem.
Kezdjük az elején. Szeretethiány. Szeretethiány az, mikor görcsösen vágyunk arra, hogy szeressenek minket, hogy mindenkiben jó kép alakuljon rólunk ki. Esetleg vágy arra, hogy legyen kihez odabújnunk, aki mindig odaadóan viszont szeressen. Nem feltétlen szeret a szeretethiányos másik fél, számára az a lényeg, hogy érezze a másik feltétel nélküli szeretetét.
A kapcsolatfüggőség. A kapcsolatfüggőség az én szótáramban az, mikor az egyik fél (mindegy hogy pasi vagy nő) vagy nem bír kilépni egy kapcsolatból, mert annyira ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, hogy pl. mindig van mellette valaki, vagy minden befejezett kapcsolat után keresi a következő kapcsolatot, csak hogy ne kelljen egyedül maradnia. Szüksége van a társra. És a legtöbb esetben a szeretethiány és a kapcsolatfüggőség kéz a kézben jár.
Akkor most folytassuk a birtoklási vággyal. Ha egy kapcsolatban van az a fél, akiben ez a tulajdonság megvan, akkor ki akarja sajátítani a párját, és birtokolni akarja. Az már még rosszabb, ha egy kapcsolat vége után jön rá a nő/ pasi, hogy neki mégis kell a másik fél, hogy nem bírja látni mással. És mindegy, hogy már nem szereti, és tudja is, hogy soha nem fogja szeretni, egyetlen a célja, hogy visszaszerezze, amit ő a sajátjának érez. És itt jön a képbe az önzés is. Merthogy ez ezzel jár együtt.
Pasira levetítve ezen tulajdonságok összességét, talán rájön mindenki, hogy az ilyen pasi típusnál nincs is rosszabb. Ki bírna egy olyan kapcsolatban élni, ahol egy szeretethiányos pasi elvárja, hogy őt szeressék, de ő nem szeret viszont, emellett birtokló kapcsolatfüggő is?!
E tulajdonságok külön- külön is elég rosszak, és terhesek lehetnek a másik fél számára, ha túlzásba viszik őket, nem, még ha ezek együttese van jelen a másik emberben, vagy akár csak ezek kombinációja.
De mikor belekezdünk egy kapcsolatba, honnan is tudhatnánk előre, hogy egy ilyen emberrel hozott össze a sors minket? A lehető legjobb, amit tehetünk ilyenkor, az az, ha ezeket észrevesszük, kilépünk a kapcsolatból, és nem engedünk a másik akaratának, hanem a sarkunkra állunk, és nem engedünk a beígért szép szavaknak, bármilyen nehéz is legyen ez. Hiszen aki egyszer birtokolni akart minket, és el akarta venni szabadságunkat, az újra ezt meg fogja tenni. Bár nyugodtan higgyen a szép kimenetelben az, akinek hatalmas nagy mazoista hajlama van, és szeret mártírt játszani.
Nem azt mondom, hogy az ilyen ember nem tud változni. De úgy gondolom, nagyon nagyot, vagy nagyon sokszor kell a földre esnie a bizonyos két szék közül, hogy meg tudjon változni, és mellőzi tudja ezen nem épp kellemes tulajdonságait. Hiszen akármilyen messze is menekülünk, a múltunk darabja mindig ott lesz a jelenünkben is kicsit, hiszen az által lettünk azok, akik most vagyunk.
Nehéz olyan embert találni, aki feltétel nélkül szeret, de bízom benne, hogy nem lehetetlen.
u.i.: ez a bejegyzés nem szól se a királyfiról, se más régi történetemről. J Egyszerű futás közbeni gondolatok.
"Van, akit nagyon alaposan meg kell ismerni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: tulajdonképpen vadidegen számára."
"Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani."
"A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt."
"El tudom képzelni Don Quijotét, az elmés, nemes búsképű lovagot, amint késő öregségben a kandalló mellett olvassa Cervantes regényét, és megértő mosollyal mondogatja: Fiatalság bolondság! De nem tudom elképzelni Sancho Panzát hasonló helyzetben. Hiába, az őrültségből ki lehet gyógyulni, de a butaságból nem."
