A téma még mindig ugyan az nagyjából. Pasik és nők. Kapcsolat, és szakítás.Az emberek szerint minden okkal történik, és ezek az emberek általában a nők. Mégpedig olyan nők, akik épp túl vannak egy szakításon. Úgy tűnik, hogy a férfiak akár egy árva szó nélkül is képesek kiugrani egy kapcsolatból. Általában a nők számára csak két vég lehetséges. Az egyik a mindent vivő nagy szerelem, majd ennek végkifejlete, az esküvő, a másik pedig a tanulság levonása. De vajon azért keressük a tanulságot, hogy ne fájjon annyira?Ha egy pasi csak úgy eltűnik az életedből, ha egy egyszerű, átlátszó kifogással lép le, vagy ha bevallja, hogy neki mégis az exe kell… Először mindig azt fogod végiggondolni, hogy te, mit is rontottál el?! De gondold végig, biztosan te rontottál el valamit? Persze, mindenhez két ember kell, de ha az egyik nem tesz hozzá semmit a kapcsolathoz, hiába tesz bármit is a másik. Mérlegeld végig a kapcsolatod. Tényleg szeretett, és ez a szeretet elmúlt, vagy csak egy eszköz voltál számára valamihez, esetleg végig csak kijátszott, de te nem láttad a fától az erdőt? Persze, úgyis hibáztatni fogod magad abban, hogy naiv voltál, hogy nem vetted észre azokat a bizonyos „ jeleket” De az semmiképpen se jusson eszedbe ( főleg ha nem te akartad a szakítást), hogy nem szeretted eléggé. Nem lehet valakit eléggé vagy simán csak kevésbé szeretni. Szeretni lehet valakit egy kapcsolatban, vagy nem szeretni. A szeretethez jobb esetben viszontszeretet is jár…igen, jobb esetben.
"Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is."
2009.07.09. 07:59Vesézzünk ki egy esetet. Van egy pasi, hozzá egy leány. A pasi a csillagokat leígéri a lánynak, úgy tűnik minden rendben, van. Aztán egyszer felbukkan az ex barátnő egy buliba, ahol látja, hogy a lány jól érzi magát másokkal is, birtoklási vágya eluralkodik a pasin, és minden a feje tetejére áll. A pasi megkattan, és igaz, hogy az aktuális lánynak még nemrég azt mondta, hogy szereti, mégis rádöbben, az exet még jobban. Pasi másnap egy „szabadságra van szükségem” kifogással elengedi a lányt, és elkezdi visszasírni magát az exhez. Közben a lány előtt kiderül, hogy az ex miatt lett a szelektív hulladékgyűjtőbe dobva e szépnek induló kapcsolat.
Mit tesz ilyenkor a tanulságot levonni készülő lány?! Egy nap alatt kisírja magát, és próbál miérteket keresni. De nem arra keresi a miértet, hogy: Miért pont az ex kellett neki?! Nem! Azért, hogy hogy lehetett ennyire naiv, hogy belement egy kapcsolatba, és magára haragszik, mert ez a kapcsolat sem végződött úgy, ahogy ő szerette volna. Úgy érzi, hogy megint kudarcot vallott. Aztán a lány feláll az asztaltól, vesz egy mély levegőt, és azt mondja, hogy elég volt! Persze nem felejti el ezt egy nap alatt, de tesz róla, hogy könnyebb legyen elfelejteni. Elmegy a barátaihoz, vagy a hobbijával kicsit többet foglalkozik, esetleg tipikus nő létére belevág valami újba, vagy megrohamoz egy ruha/ cipő boltot, és búfelejtő kis semmiséget vesz magának. Eközben nem felejti el, hogy 2 napja még boldog volt, és azt hitte, hogy van, aki szereti; csak próbál kicsit megfeledkezni róla. Mondhatja bárki, hogy akkor most elsöpörtük az asztalról a gondot, és akkor az már nincs is ott? De ott van. Csak néha a dolgokat kicsit szem elöl, kell téveszteni, hogy ha legközelebb ránézünk, ne kelljen olyan rossz szájízzel visszagondolni az ott lévőségének miértjére.
Minden csalódással végződő kapcsolat után, (és itt mindegy, hogy magunkban vagy másban csalódunk), egyre óvatosabbak és megfontoltabbak leszünk. Egyre kétkedőbben fogadjuk az emberek közeledését, és egyre jobban meggondoljuk, hogy mikor, és mennyire is ugrunk bele egy kapcsolatba. A mai világban, és egy bizonyos kor után ezért találnak olyan nehezen egymásra az emberek. Hiszen már mindenki csalódott, és mindenki kétkedőbben áll hozzá a másikhoz. De vajon jól van ez így? A világ rontotta el ezt, vagy mi magunk rontjuk el a férfi-nő kapcsolatokat?
Kiskorunkban mikor elkezdünk menni, azt tanítják a szüleink, hogy ha elestél, állj fel minél hamarabb, söpörd le magad, és menj tovább. Hát most én is ilyesmit tudok mindenkinek javasolni. Ha elbuktad a kapcsolatod, kicsit feküdhetsz a földön, hiszen a meglepettségtől úgysem tudsz rögtön felpattanni, de minél hamarabb össze kell szedni magad, és menni tovább!!! :)
"Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb."
"Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, történt valami, ami a földre nyomott. Azt kérdeztem magamban: de miért? Talán arra ítéltettem, hogy mindig megközelítsem a célszalagot, de sohasem szakíthassam át? Isten ennyire kegyetlen volna hozzám, és csak azért engedi látnom a pálmákat a horizonton, hogy a sivatag közepén szomjan haljak? Sok időbe telt, mire megértettem, hogy valójában nem erről van szó. Életünk során azért ütközünk bizonyos akadályokba, hogy visszataláljunk Személyes Történetünk igaz útjára."
Címkék: boldogság bánat szakítás vége esés csalódás zavar sírás elmúlás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://redapple.blog.hu/api/trackback/id/tr451235694
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
