Két különbőzö királyság királylánya és királyfija találkozik
egymással, megküzd a királyfi a sárkánnyal, a fekete állarcos
lovaggal, boldogan élnek...és azt azt érzi mondern királylány, hogy
megtalálta azt királyfit akinek szuper képességei vannak, és akiért
laposra könyökölte a könyökét a vártoronyban.
Ez a királyfi tudja kattogtatni az állkapcsát, O-t csinálni a
nyelvéből, pont annyira bolond mit amennyire lennie kell, és ami a
legfontosabb, (elvileg) ő is viszont szereti a királylányt.
Persze mint tudjuk, Andersen már meghalt elég régen... és itt az ideje
felébredni a meséből, és kinézni a rózsaszin köd alól.
A királyfi közli a királylánnyal, hogy bár szereti, de nem tudja
valójában mit is szeretne, nem tud dönteni, hogy a szabadságot
szeretné, vagy az elkötelezettséget, és igazából egy régi királylányt
sem tud elfelejteni, vagyis nem zárta még be azon királyság kapuját
végleg. A királylány szíve pillanatok alatt összetörik, és egy mese
világ omlik össze benne.
A királyfi megigéri a királylánynak, hogy hamarosan választ fog neki adni.
És most jön az a nagy kérdés, hogy mit is csinál ilyenkor egy okos
királylány, aki szereti nagyon a királyfit?!
Esetleg a királylány otthagyja a királyfit, és ugy gondolja, hogy ha
már ezen gondolkoznia kell, akkor régen rossz?! Talán ezt kellene
tennie a királylánynak, de erősebb az az érzés amit a királyfi iránt
érez.
Vagy a királylány kivárja , hogy mit válaszol a királyfi, és elfogadja
a válaszát/ döntését?! Esetleg ne foglalkozzon a királyfival mig nem
dönt, de csendben,m mégis remélje, hogy a királyfi visszatér?!
Az általam ismert királylány ugy döntött, hogy a királyfinak megvárja
a válaszát, és próbál nagyon erős, és bátor lenni. Sosem adta fel a
királylány, és soha nem hagyta, hogy mások gyengének lássák, igy hát
ezt most sem hagyhatta. Kifelé mindenkire mosolygott, és azt mutatta,
hogy minden rendben volt, pedig a szívében óriási viharok dúltak.
...és a királyfi megadta a választ. Nem tart igényt a királylányra. A
lány értetlenül állt, nézett maga elé, és látta maga előtt az együtt
töltött napokat, mikor mindenen nevettek, együtt csattogtattak
állkapcsot, és főztek. Könny szökött a szemébe, de megpróbálta
megérteni a királyfit is, és akármilyen nehéz is volt, elfogadni a
döntését. Tudta a királylány, bármennyire is ellenkezne a királyfi
döntése ellen, még rosszabb lenne.
Elhatározta a királylány, hogy annyi csalódás, és bánat érte
mostanában, és mindig felállt a földről, igy most is felfog állni, és
erősebb lesz mint ezelött. Még most fáj neki a seb, amit az esés
közben szenvedett el, de minden erejével azon lesz, hogy begyógyuljon
a sebe.
Bezárja ismét a királysága kapuját, kikönyököl a vártoronyba, és várja
az újabb királyfi jelöltet. De titkon reméli, hogy a királyfi megvívja
a maga csatáját, és újra kiszabadítja.
Happy end? Na az nincs... De köszöni a királyfinak a sok szép percet,
a sok nevetést... nem haragszik a királyfira, nincs miért. Tanulsága a
mesének, hogy soha nem add oda a szíved egy olyan királyfinak, aki még
nem zárta be az előző meghóditott vármegye ajtaját.