Régen jelentkeztem... már volt aki meg is jegyezte, hogy jó lenne ha írnék! Nagyon sokszor elkezdtem, hogy írok valami okosságot megint, de valahogy nem tudtam soha befejezni, hiszen olyanról akartam írni, amit szavakban nehéz kifejezni, amit csak az tud megérteni, aki már átérezte ezt; vagyis az igazi szeretetet.

Megpróbálom az érzéseim leírni, de azt hiszem ebben segítségemre lesz egy-két idézet, hiszen kár lenne azt újra átfogalmaznom amit már már egyszer tökéletesen megfogalmazott valaki más.

Hát kezdjük. Szeretek valakit, valakit, aki a hibáimmal együtt szeret. Persze életükben nagyon sokszor vagyunk szerelmesek, legalábbis azt hisszük, hogy azok vagyunk... Mindig azt keressük, aki mellett örökre biztonságban érezhetjük magukat, aki szeret minket, és viszont szerethetjük.


 

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted..."

„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.”

„A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.”


 

És ha megtalál a szerelem... Nem tudod megmondani miért szereted, talán az az igazi szeretet.


 

„Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.”

Azt hiszem boldogabb vagyok, mint valaha. Megtaláltam azt az embert, akiben csukott szemmel megbízom, aki talán úgy szeret, mit engem soha senki. Elviseli a hisztijeim, ha kell mellettem áll, bátorít, támogat, viszont megmondja a véleményét, ha nem ért velem egyet. Elfogad minden hibámmal, és minden jó tulajdonságommal együtt. Azt hiszem, már tudom mi a feltétel nélküli szeretet.

Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert \"viszontszeretetet\" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.

Volt már olyan akit szerettem, de soha nem mertem gondolkodás nélkül rávágni, hogy igen, vele örökre együtt tudnék maradni, képes lennék vele egy közös életre. Legalábbis eddig nem. Betoppant Ő az életembe, egy véletlen folytán, és megfogott benne valami. Eleinte benne is csak a hibákat kerestem, de egy nagyon jó barátom azt mondta, hogy adjak időt neki, és nagyon jól tettem, hogy hallgattam rá. Ő nem egy Casanova külsőre, de hatalmas szíve van, és ami nálam mindig is fontos volt, hogy nem legyen átlagos. Ugyanolyan jövős – menős, megmagyarázós mint én. Szeretem őt minden kis hülyeségével együtt, és talán még soha nem féltem így, hogy valaha is elveszíthetem. Ma már nem tudom elképzelni nélküle az életem. Olyanok lettünk mint a borsó meg a héja. Figyelek rá, óvom mindentől, szeretem, ahogy embert szeretni lehet, és érzem, hogy ő is feltétel nélkül szeret, bízik bennem, és – lehet kis túlzás, de - rajong értem. Ő lett, a nagy Ő. Az egyetlen, az utánozhatatlan, és a legfontosabb.

Egy éve még romokban hevert az életem. Az sem volt biztos, hogy megélem a másnapot, a műtét/ daganat miatt és emellett még keresztapa is élet- halál között lebegett. Aztán keresztapu úgy döntött feladja a harcot, miközben én túléltem a műtétet, amit akkor a világon a legigazságtalanabbnak tartottam, és még mindig tartok a mai napig.

Aztán most egy évvel később itt állok, lehet hogy nem minden a legeslegjobb, de már értem a lényegét keresztapu, és keresztanyu azon kijelentésének, hogy: „Mit ér a pénz, ha szeretet nincs?! A szeret valaki, akkor mindened megvan!” Azt hiszem, nekem már mindenem megvan! :)



 



 

És most kicsit emlékezzünk kersztapura... Erős, bátor, nagyhangú, és szeretetreméltó embert volt. Én voltam neki az egyetlen Csöpplánya. Minden nap gondolok rá, és már bánom, hogy nem szerettem, és figyeltem rá jobban! Igazságtalannak tartom azt is, hogy így kellett, hogy ő meghaljon. Én túléltem a műtétet, ő meghalt. Talán megvárta, hogy engem rendben tudjon? Talán az ő élete kellett az én életemért cserében? Talán ez is csak egy durva pofon volt az élettől, hogy fel kell nőnöm? Nem tudom...viszont fáj, hogy ő nincs. Nem lehetett ott a lánya esküvőjén, nem láthatja az unokáit felnőni... :( De tudom, hogy ő mindig itt lesz nekem, nekünk.... fentről néz, és vigyáz ránk! És mindig is hiányozni fog....nagyon....



 

„Könnyes szemekkel állsz a nyitott koporsó előtt,
S nem érted, miért mindig a jók halnak meg idő előtt.
Az Úr meg azt nem érti, ha még őt elfeledted,
Miért kellett, meghaljon ahhoz, hogy rádöbbenj, szeretted.”


 



 

Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban.


 


 

A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.


 


 

Kérdésekre válaszok

 2009.07.29. 13:57

 

Mostanában nem írtam, de ennek az igazi oka az, hogy az előző bejegyzések „hercege” kijelentette kissé cinikusan, hogy örül, hogy róla szól egy egész blog. Na ez úgy betette nekem a kaput, hogy bármit elkezdtem írni, az valahogy félberagadt. Mindig figyeltem arra, hogy nehogy valamit is magára vegyen, illetve, hogy ha már tud a blog létezéséről, nehogy megbántsam valamivel. És úgy gondoltam, hogy innestől oda az írás lényege, hiszen előtte, csak úgy dőltek belőlem a mondatok, most meg szigorúan figyelek arra, amire lényegében nem kellene. Túlságosan figyelek arra, hogy másoknak mi a véleményük, illetve, hogy senkit se bántsak meg. Most próbálok ezen változtatni. És előre kijelentem: akinek nem inge, ne vegye magára, mert ha az nem az övé, akkor nem fog neki jól állni!
Következő okoskodásom, okfejtésem, elég össze-vissza lesz, de úgy vettem észre, hogy a körülöttem élők a következő kérdéseket, és azokra a válaszokat nagyon-nagyon keresik. Most megpróbálom az én szemszögemből ezekre megtalálni a magyarázatot.
Nah, akkor az első számú nagy kérdés: a pasik miért a farkuktól tartják magukat pasinak?
Aki a farkától tartja magát férfinak, az úgy próbálja bebizonyítani, hogy ö férfi, hogy ezt minél több lyukba igyekszik bedugni. Ha ez összejön, akkor ő jó pasi. De kinek akarják bizonyítni, hogy ők jó pasik? Ha maguknak, akkor valószínűleg elég sokszor pofára ejtették már, és most bizonyítani akarja, hogy ő a „falu bikája”, meg a haverok nagy szájhősök, és nem szeretnének a csapat fekete bárányai lenni, akkor meg a másoknak megfelelni akarás hajtja őket.
Van, amelyik férfi azt mondja, hogy addig kell a szöget ütögetni, míg a kalapács bírja. Talán ez is egy életfelfogás, de azt hiszem, hogy ha egy pasi így gondol a nőkre, mint egy eszközre, az nem csak a nők iránt nincs elég nagy tisztelettel, de saját maga iránt se. Hiszen kiből is pottyant ki minden pasi? Jah… egy nőből. (ha ezt véletlen elfelejtette volna bárki is)
Viszont azokról a pasikról se feledkezzünk el, akik sima szájhősök, és nem így gondolkodnak, csak a haverok elvárásai, azok, amik befolyásolják őket, és hangemberré válnak ez által.
Második számú nagy kérdés: a nők tényleg nem akarnak pasit, vagy csak szimpla kegyes hazugság ezen kijelentésük?
Az igazság az, hogy ez is, az is.  Van, amikor valóban csak a magányra vágyunk, hogy átértékeljük a dolgokat egy nagy csalódás után, de az is lehet, hogy ez a lehető leggyorsabbnak és leghatékonyabbnak hitt lekoptató szöveg. Ha valóban az utóbbi, akkor úgy is fogalmazhatok, hogy nem olyan pasit akar, mint akinek ezt kijelenti, az-az, ha rád néz, úgy érzi, hogy itt vagy a leves görbe, vagy a tál. Még világosabban?! Nem te kellesz neki. A nők hatalmas nagy lekoptató szövegei közé sorolandóak a következő mondatok:
-         „Még az exem szeretem/ visszajött az ex!”
-         „Nem akarom elrontani a barátságunk!”
-         „Jobb egyedül, nem kell most pasi!”
Nagy valószínűséggel, ha ezeket, a mondatokat hallod, akkor ez csak egy amolyan kegyes hazugság, semmi más. Persze nem jelenthető ki ez egyértelműen, hiszen vannak kivételek (én is használtam már ezen mondatokat kegyes hazugságként, és igazságként is), de az esetek nagy többségében ez van. El kell fogadni, hogy a másik nem téged keres. Felesleges utána kapálózni. Ha a nő még elég ravasz is, és te kapálózol, akkor ezt szépen ki fogja használni. És ha kihasznál, hülyét csinálsz magadból. Ki is akar hülyét csinálni magából? Azt hiszem, hogy senki. Persze még azt is figyelembe kell venni, hogy pluszba magadnak okozol fájdalmat.
Saját tapasztalat, hogy ezek nagyon jó lekoptató szövegek, hiszen vagy nem akartam megbántani azzal, hogy ő nem olyan pasi, akit én keresek, vagy tényleg jobb volt egyedül, esetleg barátként jobban szerettem, és nem tudtam volna úgy ránézni, mint pasimra. (Ha egyike, vagy akikkel ezt tettem, ne haragudj, tényleg jobb, és értékesebb barát vagy, és nem érzem úgy, hogy lehetne köztünk bármi más is.) Ezek a lerázós dumákat sokszor valóban csak azért mondjuk, mert nem akarunk titeket, pasikat megbántani, mert félünk, vagyis tartunk attól, hogy ha kerek perec kijelentenénk, akkor nagyon rosszul reagálnátok rá. Persze, most mondhatod, hogy jobb lenne kereken kimondani, hogy mi van, de ez nem olyan egyszerű. A pasiknak is vannak ugyanilyen szövegeik. Például:
-         „Most élni szeretnék, és szabadságra van szükségem!”
-         „Nem tudom igazából, mit szeretnék, és nem akarlak átverni!”
Nah, ismerősek?! Remélem, most erősen bólogat minden kószán, vagy irányítottan idetévedt pasi! : )
Azt hiszem hirtelen most megint csak ennyi…

Címkék: ing nők kérdés pasik bonyodalom válasz királyfi

Eredménye: negativ

 2009.07.16. 12:15

 

Pár kör lefutása közben elgondolkoztam az emberi tulajdonságokról, mégpedig a rosszakról. Szeretethiány, kapcsolatfüggőség, önzés, és birtoklási vágy. És ezek a tulajdonságok nem csak a nőkre jellemzőek, hanem a hímek. Egy pasi is szenvedhet szeretethiányba, kapcsolatfüggőségbe, és lehet hatalmas nagy birtoklási vágya, bár az már más kérdés, hogy ez valami gyerekkori traumára vezethető e vissza, vagy az élet tette ilyenné, esetleg csak ösztönből teszi ezt. Ki tudja, ez már pszichológia, de fél éves pszichológia konzultációm a főiskolán nem volt elég ahhoz, hogy ezt pontosan megítéljem.
Kezdjük az elején. Szeretethiány. Szeretethiány az, mikor görcsösen vágyunk arra, hogy szeressenek minket, hogy mindenkiben jó kép alakuljon rólunk ki. Esetleg vágy arra, hogy legyen kihez odabújnunk, aki mindig odaadóan viszont szeressen. Nem feltétlen szeret a szeretethiányos másik fél, számára az a lényeg, hogy érezze a másik feltétel nélküli szeretetét.
A kapcsolatfüggőség. A kapcsolatfüggőség az én szótáramban az, mikor az egyik fél (mindegy hogy pasi vagy nő) vagy nem bír kilépni egy kapcsolatból, mert annyira ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, hogy pl. mindig van mellette valaki, vagy minden befejezett kapcsolat után keresi a következő kapcsolatot, csak hogy ne kelljen egyedül maradnia. Szüksége van a társra. És a legtöbb esetben a szeretethiány és a kapcsolatfüggőség kéz a kézben jár.
Akkor most folytassuk a birtoklási vággyal. Ha egy kapcsolatban van az a fél, akiben ez a tulajdonság megvan, akkor ki akarja sajátítani a párját, és birtokolni akarja. Az már még rosszabb, ha egy kapcsolat vége után jön rá a nő/ pasi, hogy neki mégis kell a másik fél, hogy nem bírja látni mással. És mindegy, hogy már nem szereti, és tudja is, hogy soha nem fogja szeretni, egyetlen a célja, hogy visszaszerezze, amit ő a sajátjának érez. És itt jön a képbe az önzés is. Merthogy ez ezzel jár együtt.
Pasira levetítve ezen tulajdonságok összességét, talán rájön mindenki, hogy az ilyen pasi típusnál nincs is rosszabb. Ki bírna egy olyan kapcsolatban élni, ahol egy szeretethiányos pasi elvárja, hogy őt szeressék, de ő nem szeret viszont, emellett birtokló kapcsolatfüggő is?!
E tulajdonságok külön- külön is elég rosszak, és terhesek lehetnek a másik fél számára, ha túlzásba viszik őket, nem, még ha ezek együttese van jelen a másik emberben, vagy akár csak ezek kombinációja.
De mikor belekezdünk egy kapcsolatba, honnan is tudhatnánk előre, hogy egy ilyen emberrel hozott össze a sors minket? A lehető legjobb, amit tehetünk ilyenkor, az az, ha ezeket észrevesszük, kilépünk a kapcsolatból, és nem engedünk a másik akaratának, hanem a sarkunkra állunk, és nem engedünk a beígért szép szavaknak, bármilyen nehéz is legyen ez. Hiszen aki egyszer birtokolni akart minket, és el akarta venni szabadságunkat, az újra ezt meg fogja tenni. Bár nyugodtan higgyen a szép kimenetelben az, akinek hatalmas nagy mazoista hajlama van, és szeret mártírt játszani.
Nem azt mondom, hogy az ilyen ember nem tud változni. De úgy gondolom, nagyon nagyot, vagy nagyon sokszor kell a földre esnie a bizonyos két szék közül, hogy meg tudjon változni, és mellőzi tudja ezen nem épp kellemes tulajdonságait. Hiszen akármilyen messze is menekülünk, a múltunk darabja mindig ott lesz a jelenünkben is kicsit, hiszen az által lettünk azok, akik most vagyunk.
Nehéz olyan embert találni, aki feltétel nélkül szeret, de bízom benne, hogy nem lehetetlen.
 
u.i.: ez a bejegyzés nem szól se a királyfiról, se más régi történetemről. J Egyszerű futás közbeni gondolatok.
 
"Van, akit nagyon alaposan meg kell ismerni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: tulajdonképpen vadidegen számára."
 
"Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani."
 
"A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt."
 
"El tudom képzelni Don Quijotét, az elmés, nemes búsképű lovagot, amint késő öregségben a kandalló mellett olvassa Cervantes regényét, és megértő mosollyal mondogatja: Fiatalság bolondság! De nem tudom elképzelni Sancho Panzát hasonló helyzetben. Hiába, az őrültségből ki lehet gyógyulni, de a butaságból nem."

Címkék: tulajdonságok önbizalomhiány önző nagativ kapcsolatfüggő

Sors vagy időzítés?!

 2009.07.15. 08:20

 

Vajon az idő tényleg olyan fontos dolog az életünkben? Talán a sors irányítja életünk minden percét? Vagy az élet tényleg csak véletlenekből áll? Vajon ha mindenhova időben odaérek, akkor máshogy alakulna az életem? És meg volt írva az életem könyvében, hogy találkoznom kell azokkal a pasikkal, és csalódnom bennük, hogy mire oda jutok, addigra megfontoltabb és tapasztaltabb legyek, hogy minden velük járó akadályt könnyebben átugorjak? Vagy csak túl aggódjuk a dolgokat, és alapjába véve az időzítésen múlik minden?
Mikor nagyon várunk valamit, akkor „ólomlábakon jár az idő”, és mikor megkapjuk azt, amit szeretnénk, akkor „repül az idő”. És nagyon tud fájni, ha a repülésből ólomcipőbe kényszerül az idő. Mikor egyik percben még repültél te magad is, és boldog voltál, a másikban pedig kapsz egy ólom topánkát, ami nem épp egy Lorenzi, de kénytelen vagy viselni, nem épp kényelmes dolog. Viszont néha kénytelenek vagyunk elviselni a kényelmetlen, súlyos lábbelit, hogy idővel újra szárnyalhassunk.
És mi van, ha az élet igen, mégis csak az időzítésről szól, és nem a sorsról? Meg kell tanulnunk, megtalálni a megfelelő pillanatot, amikor kimondunk bizonyos érzéseket és gondolatokat. De vajon honnan kell tudnunk, hogy az a megfelelő pillanat? Mi van, ha elhamarkodunk bizonyos kijelentéseket? Egy kapcsolatban mikor lehet kimondani, azt, hogy szeretlek? És mi van, ha ezzel az egyetlen szóval mindent elrontunk? Várjuk, meg míg a másik kimondja, vagy ha ezt érezzük, akkor már ki lehet mondani a bűvös szót? És mi van, ha elkésünk ennek a szónak a kijelentésével? Eddigi életemben sajnos nem éppen jól időzítettem, nem akkor mondtam ki a szép szavakat, amikor kellettek volna, talán még érniük kellettek volna az érzéseknek, és várni, hogy ne csak én érezzem úgy, hanem a másik fél is. Lehet egyáltalán logikusan irányítani az érzelmeket?
Vannak, akik egy fellángoláskor már kijelentik, hogy szeretik a másikat, és vannak, akik még sohasem találkoztak ezzel az érzéssel, és nem mondják ki, mert hogy mondják ki, ha azt se tudják milyen az?!
Talán meg kellene különböztetni a fellángolás érzését a szerelemtől. De vajon mi is a különbség? Szerintem mindkét szó a kapcsolat egy bizonyos szakaszába sorolható. A fellángolás a kapcsolat elején az a mindent magával vivő érzés, mikor még nem egészen ismeritek egymást. És a szerelem csak ezután jön. Mikor már mindent tudsz a másikról, és mégis elfogadod úgy, ahogy van. Akkor is, ha szőrös a mellkasa, ha kabaré közben annyira nevet teával és májkrémes kenyérrel a kezében, hogy mindent teliköpköd a szobában.
Hát igen, rá kellett jönnöm, a herceg, aki utoljára próbálkozott a szívem elrablásával talán azért nem járt sikerrel, mert csak egy fellángolás volt, és nem egy mindent vivő szerelem.
DE! És van egy de, mert nő vagyok, és nem is annyira tökéletes. Mint tudjuk, hogy a nők inkább használják az agyuk bal, érzelmesebb felét, a pasik viszont a logikusabb, jobb felét. De valóban ennyire egyszerű a helyzet? Ha kapcsolatokról van szó, mi a jobb, ha a szívünkre hallgatunk, vagy ha az eszünkre? És mi van, ha mindig ugrál a jobb és a bal agyféltekénk működése?!
A sokat emlegetett, ex- királyfinál az első pár napban a nagy döbbenet után a gondolataim elég rendesen ugráltak a képzeletbeli kapcsolón a jobb és a bal agyféltekém között. Jelentem, győzedelmesen nyert a jobb agyféltekém! :-) Hétfőn még azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám vissza szerezni, kedden megöltem volna, pénteken már 4 randim volt leszervezve a következő 6 napra. :)
Talán ő jól időzített velem kapcsolatba. A megfelelő időben mondta el a megfelelő mondatot nekem. De vajon másnál is jól időzített, vagy már rég lekéste azt az időt?!
Talán mégsem vagyok annyira egy elveszett lélek! :)
 
U.i.: Valamelyik kedves hím-ismerős elmondhatná, pasi szemmel milyen 2 szék közül a földre esni?! …:)

Címkék: idő sors ex herceg időzítés

"Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta, hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek, ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek."

(Vavyan Fable)

Címkék: nők pasik komplexus

süti beállítások módosítása